Bolgár Ünnepek

 
Újév - szurvakane (január 1.) 
A legjellegzetesebb újévi szokás Bulgáriában a szurvakane (újévköszöntés somfaággal). Január 1-én a 12 évesnél fiatalabb gyerekek csoportokba verődve körbejárják a rokonokat és az ismerősöket, és felfűzött pattogatott kukoricával, szárított gyümölcsökkel, fémpénzekkel, gyapjúval díszített somfaágakkal ütögetik őket, miközben köszöntő versikéket mondanak, amelyekkel egészséget és bőséget kívánnak az új esztendőre. A felnőttek apró ajándékokat adnak viszonzásul a gyerekeknek.
 
Vízkereszt, Jordan-nap (január 6.)
  A mi urunk Jézus Krisztus megkeresztelése. (Vízkereszt, Epifánia, Theofánia.) Közvetlenül nyilvános tanításának megkezdése előtt, Jézus a Jordán folyónál keresztelő Jánoshoz ment, aki Őt akkor megkeresztelte. Keresztelésekor megnyilatkozott a Szent Háromság: az Atya szózata hallatszott az égből, a Fiú a Jordánban testileg volt jelen, a Szent Lélek pedig galamb képében szállt alá a megnyílt egekből. Innen ered az ünnep görög neve: Theofánia, vagyis Isten megjelenése.
Vízkereszt napját a fény és a megvilágosodás napjának is tartják. Az ortodox kánon szerint vízszenteléssel ünneplik meg. A víz megkeresztelése után a pap a keresztet a folyóba vagy a tengerbe dobja, és a férfiak utána ugranak, hogy kihozzák. Azt tartják, hogy ha a kereszt belefagy a vízbe, az év termékeny lesz, a nép pedig egészséges. Korán reggel, napfelkelte előtt a lányok és az asszonyok elmennek friss „keresztelt” vízért. A pataknál vagy a kút mellett lemossák a házi ikont és az ekevasat, és az arcukat is megmossák, hogy egészségesek legyenek.
  
Iván-nap (január 7.)
Vízkereszt másodnapja. Keresztelő Szent János főünnepe. János az Abia rendjéből való Zakariás papnak és feleségének, Erzsébetnek volt a fia. Életének legjelentősebb cselekedete: Jézus Krisztus megkeresztelése. Ünnepét ezért a legrégibb idők óta közvetlenül a Vízkereszt után tartja Egyházunk. Keresztelő Szt. Jánossal kapcsolatosan még egy eseményről emlékezünk meg ezen a napon: Lukács evangélista szerette volna Keresztelő János Szevasztiában eltemetett testét átvinni Antióchiába, azonban csak az egyik karját találta meg, s azt át is vitte. Antióchiából a X. században Konstantinápolyba szállították át az ereklyét, ahol később, a török uralom alatt eltűnt.
Keresztelő Szent János napján folytatódnak a víz egészséghozó erejébe vetett hittel kapcsolatos szokások és szertartások. Megfürdenek az ifjú házasok, akik azon a télen Iván-napig kötöttek házasságot, megfürdenek a névnaposok, valamint az eljegyzett lányok és legények.
 
Bábanap (január 8.)
A bábanap az egyik nagy női ünnep, amely a bábáknak – a szülésnél segítő asszonyoknak, valamint a szülésen átesett fiatal asszonyoknak az ünnepe. Az ünnephez kapcsolódó szertartásokban azon idős asszonyok irántii tisztelet fejeződik ki, akik a szülő nők felett „bábáskodtak”. Még napfelkelte előtt az anyák az egy- és hároméves kor közötti gyermekeikkel elmennek a kútra friss vízért. A vízbe egy szál bazsalikomot vagy gólyaorrot tesznek, majd egy darab szappannal és egy új törülközővel elindulnak a bába házához, hogy „megöntözzék” őt. A szülésznő-bába szertartásos megöntözése a kert egyik gyümölcsfája alatt, a farakás tetején vagy elöl a lépcsőn történik. Minden nő odaadja a bábának a szappant, majd vizet önt a bába kezére, hogy megmoshassa és megajándékozza a törülközővel, amit hozott. A bába egy piros és fehér fonallal díszített gólyaorrcsokrot ad minden asszonynak. Ezután a nők inget, harisnyát, vásznat ajándékoznak a bábának, a bába pedig minden gyereknek, akinek a megszületésénél segédkezett, piros és fehér fonalra fűzött ezüst érmét köt a jobb kezére, és zoknikat és ingecskéket ajándékoz nekik. Délben az asszonyok a bába házában gyűlnek össze. Minden nő hoz egy cipót, bánicát, főtt vagy sült tyúkot és egy rakijával vagy borral teli kulacsot. Megcsókolja a bába kezét és átadja neki az ételekkel teli tálcát. A bába lányai és menyei megterítik a hosszú asztalt, majd a jelenlévők körülülik azt. Megkezdődik a vidám ünnepség, dalokkal, táncokkal és gyakran pajzán jelenetekkel.
Ebéd után érkeznek a férfiak is. A szertartás csúcspontját a szülésznő-bába megfürdetése jelenti a folyóban vagy a kútnál. A férfiak és a nők kézkerekű kocsin vagy szánon elviszik a bábát a folyóhoz vagy a kúthoz. A férfiak „ökörnek” álcázzák magukat maszkokkal és ők húzzák a kocsit vagy a szánt a falun keresztül. Ha út közben az asszonyok egy férfival találkoznak, leveszik a sapkáját és váltságdíjat követelnek tőle. A folyónál vagy a kútnál a férfiak kifordítják a bábát a kocsiból és megfürdetik. Este a falu főterén közös horóval ér véget az ünnep.
 
Szt. Trifon vértanú napja (február 1.)
Lampaszkosz frígiai városban született szegény sorsú szülőktől. Ifjú korában libapásztor is volt. Isteni kegyelemtől eltelve, elnyerte a gyógyítás adományát, és meggyógyította III. Gordiánosz császár (238-244) démonoktól gyötört lányát is. Dekiosz császár (249-251) keresztényüldözése idején Trifont elfogták és Nikeába hurcolták. Válogatott kínzásokkal akarták rábírni, hogy tagadja meg keresztény hitét, ő azonban állhatatos maradt. Ezért 250-ben lefejezték. Ereklyéit Kotor város (Montenegró) római katolikus székesegyházában őrzik, amely egyébként Szent Trifonnak, mint a város védőszentjének van szentelve.
Szent Trifon a bolgár néphitben a szőlő védőszentje. Ez a nap nemcsak a szőlészek, hanem a kertészek és a kocsmárosok ünnepe is. Korán reggel a gazdasszony kenyeret süt és rizzsel vagy kásával töltött tyúkot készít. Egy új tarisznyába teszi a kenyeret, a tyúkot és a borral teli kulacsot. A gazda a vállára veszi a tarisznyát és falubeli férfiakkal elindul a szőlőbe. Ott mindenki elvégzi a szőlőmetszés szertartását: kelet felé fordul, keresztet vet és lemetsz néhány ágat egy vagy három tőről, a vágás helyét meglocsolja borral, és azt mondja: „Ahány csepp, annyi tő szőlő” A levágott ágakból koronát/koszorút fonnak, amelyet a sapkájukra vagy a kulacsukra tesznek, mások pedig hazaviszik azt a házioltárra. A férfiak a szőlőben közös asztalhoz ülnek.
Ezután a férfiak megválasztják a „szőlő cárját”. A „cár” fejére és vállára szőlőágból készült korona kerül. A szőlő cárja bárki lehet, aki szeretne, ha elég vagyonos, jó gazda vagy szerencsés ember, akinek az uralkodása alatt jó termés volt. A szőlőtől a faluig a férfiak zenekíséret mellett kocsin húzzák vagy a vállukon viszik a cárt. A faluban minden ház előtt megállnak, a gazdasszony bort hoz ki, amiből először a cár, majd a többi férfi iszik, végül a maradékkal megöntözik a cárt, hogy jó legyen a termés. Amikor a cár házához érnek, az átöltözik új ruhába, és koronával a fején és vállán egy hosszú asztalnál fogadja az embereket az egész faluból. Ezért választanak tehetős embert cárnak ezen az ünnepen.
A következő két napon, amelyet a folklórban „trifuncinak” neveznek, a nők nem vágnak ollóval, hogy a farkas ne nyissa ki a száját, nem szőnek, nem fonnak, nem varrnak, hogy megvédjék magukat a farkasoktól. Egy speciális kenyeret sütnek, amelyből adnak a szomszédoknak, és tesznek belőle az állatok ételébe is – szintén a farkas elleni védekezés céljából.
 
Martenica ünnepe(Márciuska) március 1. 
Baba Márta - Mártenica
Március elseje a bolgárok számára a tavasz kezdetét jelenti. Ezen a napon a rokonok, barátok és ismerősök régi hagyomány szerint piros és fehér fonalból készült martenicát ajándékoznak egymásnak. A piros szín a gonosz erők távoltartására szolgál, a fehér szín az egészség, az erő és a boldogság jelképe. A népszokás szerint, amikor az ember az első fecskét vagy gólyát megpillantja, leveszi a március elsején feltűzött martenicát, amelyet felköt egy faágra vagy egy kő alá rejti, és azt mondja: “Vidd el a tél nehézségeit, és hozd el a tavasz szépségét!”
A hagyomány: Baba Marta napja az egyik legjobban ünnepelt bolgár szokás mely az ókortól egészen napjainkig fönn maradt . Március 1-én mindenki ajándékoz az ismerőseinek egy speciális amulettet, melyet martenicának hívnak, ez erőt és egészséget ajándékoz a következő évre.
A Március elnevezés a latin „Martius” szóból ered, vagyis Marsi, Marsnak szentelt, a háború istene, Jupiter és Junona fia. A régi bolgárok „nyírfának” nevezték: a nyírfák levelet és nedvet hullajtanak”
Sötét hajnalokon, még mielőtt beköszönt a hónap, csak a leányok kelnek fel. A fiataloknak elsőnek kell fogadniuk a szeszélyes öregasszonyt, hogy az egész hónap vidám és nevetéssel teli, az idő pedig meleg és szép legyen. A népi elképzelések szerint a tavasz, baba Marta érkezésével veszi kezdetét. Alakja a kétszínűséget testesíti meg: egyszer vidám, máskor haragos, egyszerre engedékeny és tagadó, a nőiesség képviselője, az élet kezdetének megteremtője, és ugyanakkor: szintén a nőiesség megtestesítője, de az elemi erőnek a kezdete. A március az egyetlen női hónap, a tavasz és a föld fogantatásának a hónapja, mely megteremti a nyarat és a termékenységet. Annak a jele a martenica, a nap felébredésének és kultuszának jelképe. Csak akkor vehető le a martenica, ha fecskét, gólyát, vagy virágzó termékeny fát látunk. Ezután egy kő alá kell rejteni, majd kilenc nap múlva jósolnak belőle.
Jóslás martenicából - Ha a kő alatt hangyák vannak: gazdag évünk lesz, ha nagy bogarak vannak: sok borja lesz a szarvasmarháinknak, ha kukacok vannak: sok lovunk lesz. Egyes helyeken rákötik a martenicákat egy gyümölcsfára, vagy a folyóba dobják, hogy a sorsuk súrlódás mentesen menjen (mint a vízen) Az emberek ahhoz, hogy megtudják, hogy milyen lesz az évük, kijelöltek egy napot március 01. és 20. között és így jósoltak. Ha a kijelölt napon süt a nap – az év sikerekben gazdag lesz. Ha esik az eső, vagy rossz az idő – nehézségek lesznek.
Martenica az elmúlt századokban - Az első martenicák az emberek és háziállatok díszítésére szolgáltak, melyet egy fehér és egy vörös cérnából sodortak. Később néhány helyen kiegészítették a martenicákat arany, vagy ezüst pénzecskékkel, melyek megvédték a betegségektől az embereket. A szépség és kreativitás érzékelése nagyon sokat segített a mertenica kinézetében. Most már a bizsukkal vetélkednek.
A színek jelentősége - A nép hagyományaiban a vörös szín az egészségnek a jele „véd a betegségektől”. Ezzel magyarázható, hogy miért volt a fiatal asszonyokra és gyerekekre vörös cérna kötve. A fehér gyapjúszál a martenicában a hosszú élet jele, a vörös pedig az egészségnek és az erőnek. Ezt azzal magyarázzák, hogy martenicákat a téli évszak végén hordják, amikor az életerő és az élelem készlet már kimerülőben van. Ezzel magyarázhatóak a márciusi hónapon belüli ünnepek és szokások. A fehér szín a férfiasság kezdetét, az erőt, a világosságot. szimbolizálta. Később a keresztény mitológia hatására a szűziességet jelöli: a fehér szín Krisztus színe. A piros a nőiesség kezdetét, az egészséget szimbolizálja, a vér, a fogantatás, a születés jele. Emlékezzünk arra, hogy kezdetben a női esküvői viseletek piros színűek voltak.
Mondák /Legendák - Több ezer évvel ezelőtt, az óbolgár Aszparuh kán elindult hazájából a messzi Tibeti hegységekből, hogy termékeny föld nyomára leljen népe, az óbolgárok számára. A kán sok folyón és hegyen vágott át, mígnem elérte a szlávok földjét, akik szívesen fogatták őt. Szláv nők fehér ruhába öltözve vittek neki italokat, az asztal pedig tele volt mindenféle étellel: mindennel ami a földön termett. De a kán nem volt vidám, mivel hiányzott neki a hazája és a rokonai: az édesanyja és a lány testvére, Kalina. Leült a nagy folyó partjára és könnyek kezdtek csöpögni a napbarnított arcára, szomorúságában imát mondott a partokhoz és a naphoz, hogy csoda történjen. És megtörtént a csoda! A vállára szállt egy kis fecske, a kán elmesélte neki a bánatát. A kis fecske elrepült azokhoz a földekhez, ahonnan az óbolgárok jöttek, és Kalinának emberi hangon elmesélte, hogy testvére új földet talált az uralkodásához, de nagyon búslakodik húga után és sok egészséget kíván.
Nagyon megörült a hírnek Kalina és úgy határozott, hogy küld egy üzenetet a testvérének. Összegyűjtött egy kis zöld virágcsokrot, körbekötötte gyapjú cérnával és csinált egy csomót az üdvözlésére, és visszaküldte a fecskét, hogy vigye el a csokrot a bátyjának. Mint a villám úgy repült a kis madár és gyorsan rászállt Aszparuh vállára. A kán örömmel vette át a csokrot, elolvasta a testvére üdvözletét a csomón és mellkasát kidíszítette a csokorral. A kán parancsba adta a népének, hogy mindenki kössön fel egy kis csokrot magára fehér és piros cérnából, és ezen a napon mindig kössenek virágot az egészségért és égi áldásért. Ez Március elsején történt és így van napjainkig is.
 
Bolgár húsvét
Az ortodoxia számára a Húsvét a legnagyobb ünnep: Krisztus feltámadása az ünnepek ünnepe, az ünnepélyesség tetőpontja. Az ortodoxok mélyen átélik a Húsvét csodálatos spiritualitását, dicsőítő szertartásokat végeznek, amelyek már Virágvasárnap megkezdődnek, majd következik a nagyhét a reggeli szertartásokkal és a vesperásokkal, amelyek tele vannak reménységgel, szeretetettel és jócselekedetekkel, hogy a hívek újból és újból felfedezhessék a feltámadás hatalmát. A nagyhét jellegzetes szertartásai az olajok megáldása nagyszerdán és a kínszenvedés evangéliumain keresztül megélt keresztúti ájtatosság.
A bolgárok legnagyobb, legtiszteltebb ünnepükre hét héten át böjttel készülnek. Ennek kezdete a vajhagyó vasárnapot követő hétfő. A húsevéstől való tartózkodás viszont már az ezt megelőző, ún. húshagyó vasárnap után megkezdődik, amikortól még egy hétig szabad tejtermékeket fogyasztani. A böjt első és utolsó két napján a hívőknek – azoknak, akiknek van elegendő fizikai és lelki erejük –, ajánlatos megtartóztatniuk magukat mindenféle ételtől. A nagyböjt alatt mellőzni kell az állati eredetű ételeket, beleértve a halat is; ez természetesen nem vonatkozik a várandós asszonyokra, a betegekre és a nehéz fizikai munkát végzőkre, akik könnyítéseket kaphatnak. Szabad fogyasztani gyümölcsöket, zöldségféléket, kenyeret.
 
Thomas Hopko atya: A Nagyböjt
A nagyböjti időszak Krisztus Feltámadásának a megünneplését készíti elő. Élő szimbóluma az egész emberi életnek, melynek Krisztussal együtt a saját halottaiból való feltámadásában kell beteljesednie. A megújult odaadás, az imádság, böjt és jótékonyság ideje ez. A bűnbánat ideje, értelmünk, szívünk és tetteink valódi megújulásának az ideje Krisztussal és tanításával összhangban. Elsősorban az az idő. amikor visszatérünk Isten és a felebarátunk iránti szeretet nagy parancsolatához.
Az Ortodox Egyházban a Nagyböjt nem egy betegséghez hasonló, komor időszak. Ellenkezőleg, az öröm és a megtisztulás ideje. Krisztus arra hív bennünket, hogy „kenjük meg fejünket, mossuk meg arcunkat" (Mt 6,17), tisztítsuk meg mind a testünket mind a lelkünket. A legelső nagyböjti, esti istentisztelet első sztichirái megadják az egész időszak alaphangját: A böjtnek idejét kezdjük meg derűsen .... és miként az ételektől, tartóztassuk meg magunkat a szenvedélyektől is, gyönyörködve a lélek erényeiben, melyekben is szeretettel megmaradva, méltók legyünk mindannyian, látni Krisztus Istenünknek tisztaságos szenvedését, és lélekben örvendezve, a szentséges Húsvétot is.
Felragyogott a Te kegyelmed, óh Urunk, felragyogott a mi lelkünk megvilágosítása, íme itt az alkalmas idő, íme itt a bűnbánat ideje!
Isten bűnbánatot kér tőlünk, nem lelkiismeret-furdalást. Bánkódunk bűneink miatt, de eközben Isten irgalmában örvendezünk. Megalázzuk a testünket, de ezt az örökkévaló életre való feltámadás örömében tesszük. A Nagyböjt alatt a feltámadásra készülődünk, mind Krisztus Feltámadására, mind a sajátunkra.
Hogyan böjtöljünk?
Mindenekelőtt arról kell szólnunk, hogyan böjtöljünk a Nagyböjt folyamán? Először is hangsúlyozni kell, hogy a böjt a keresztény életnek alapvető része. Krisztus is böjtölt és tanította az embereket arra, hogyan böjtöljenek. Az igazi böjtöt titokban végezzük, kérkedés és mások elítélése nélkül (Mt 6,16 és Róm 14). Célja életünk megtisztítása, lelkünk és testünk megszabadulása a bűntől, Isten és felebarátunk iránti szeretetünk emberi erőforrásainak növelése, egész lényünk megvilágosodása, hogy közösségbe kerüljünk a Szentséges Háromsággal.
A Nagyböjtre vonatkozó ortodox előírások megegyeznek a kolostori előírásokkal. Húshagyó Vasárnap után már nem eszünk húst, és Vajhagyó Vasárnap után már tartózkodunk a tojástól és a tejtermékektől is. Ezek az előírások nem farizeusi előírásokat jelentenek, melyek „elhordozhatatlan terheket" raknak az emberek vállára (Lk 11,46), hanem egy olyan ideált, eszményt, mely után törekednünk kell, de nem úgy, mintha valamilyen önmagában való cél volna, hanem úgy kell felfognunk, mint eszközt a lelki tökéletesség eléréséhez, melynek megkoronázása a szeretet. Maguk a nagyböjti istentiszteletek is szüntelenül emlékeztetnek bennünket erre:
„Böjtöljünk szívesen fogadott, az Úrnak tetsző böjtöléssel. Az igazi böjtölés minden gonosz cselekedet elvetése, a nyelv megfékezése, a haragtól való tartózkodás, a testi vágyaktól, a rágalmazástól, a hazugságoktól, a hamis eskütől való szabadulás. Mindezek elvetése az igazi, az Istennek tetsző böjt." (Nagyböjt első hétfő esti istentiszteletének idiómelonja)
A nagyböjti istentiszteletek azt is szüntelenül hangsúlyozzák, hogy sohase büszkélkedjünk a testi böjttel, mert a sátán sem eszik soha!
Az aszketikus böjt Húshagyó Vasárnaptól Húsvér Vasárnapjáig tart s csak a Húsvéti Szent Liturgia után törjük meg. Tudva, hogy ez milyen erőfeszítést jelent, a keresztényeknek mindent meg kell tennik azért, hogy a hagyományos böjti eszmény szerint, erejükhöz képest jól böjtöljenek, titokban, azért, hogy Isten lássa őket és majd szemmel látható módon megáldja őket szent élettel.
A nagyböjti időszak aszketikus böjtjén túl a keresztények között egyedül az ortodoxok gyakorolják azt a fajta böjtöt, amit eucharisztikus vagy liturgikus böjtnek nevezünk. Ez a böjt nem a szokásos ételtől és italtól való tartózkodásra vonatkozik, amikor a Szent Áldozásra készülődünk, hanem magától az Áldozástól való tartózkodásra.
Nagyböjt hétköznapjain nem tartják meg az Orthodox Egyházban a szokásos eucharisztikus Szent Liturgiát, mivel a Szent Liturgiának mindig húsvéti jellege van, és ez a Feltámadott Úrral való közösség megünneplése. Minthogy a böjti időszak az Úr Feltámadására való előkészület ideje, bűneink és Istentől való eltávolodásunk felidézése által, az Egyház liturgikus előírásai kizárják az eucharisztikus szolgálatot a nagyböjti hétköznapokon. Ehelyett a nem-euchrisztikus istentiszteletek válnak bővebbekké, böjti jellegű szentírási olvasmányokkal és himnuszokkal kiegészítve. De azért, hogy a hívők hétköznapokon se legyenek teljesen megfosztva a Szent Áldozástól, az Előreszentelt Adományok Liturgiája biztosítja számukra ezt a lehetőséget a szerdai és pénteki estéken.
De még a Nagyböjt folyamán is a szombat (a megpihenés napja) és a vasárnap eucharisztikus napok maradnak és e napokon Szt. Liturgiát tartunk. Szombati napokon rendszerint Aranyszájú Szent János Liturgiáját az elhunytakért való könyörgéssel egybekötve, vasárnap pedig a kissé hosszabb Nagy Szent Vazul Liturgiáját.
A jól ismert tanítás, hogy szombat és vasárnap az Ortodox Egyházban sohasem böjti nap - mely évszázadokkal ezelőtt sok vitára adott alkalmat a Latin Egyházzal - csak erre az eucharisztikus-liturgikus böjtre vonatkozik. A nagyböjt folyamán, szombaton és vasárnap még az eucharisztikus böjtöt is megtörjük, de az aszketikus böjt a hétvégeken is folytatódik, mivel ez a böjtölés egy megszakítatlan erőfeszítést jelent Húshagyó Vasárnaptól egészen Húsvétig.
Fordította: prot. Imrényi Tibor(forrás: magyarorthodoxia.org/page/5/4/9.aspx) 
Thomas Hopko: Az ortodox istentisztelet - Húsvét Vasárnap
Nagy Szombaton, nem sokkal 12 óra előtt kezdődik az Éjféli istentisztelet. A pap Krisztus sírjához megy és karjaiba veszi a Sírleplet. A Királyi Ajtón keresztül beviszi az oltárba és az oltárasztalra helyezi. A Sírlepel ott marad negyven napig, egészen Mennybemenetel ünnepéig.
Éjfélkor kezdődik a Húsvéti körmenet. A hívők mindnyájan kimennek a templomból, miközben éneklik: A Te feltámadásodat Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyben: méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged.
A körmenet megkerüli a templom épületét, majd visszatér a templom főbejáratának zárt kapui elé. A keresztényeknek ez a Húsvét éjjeli körmenete eredetileg az újonnan megkereszteltek körmenete volt, mely e világ sötétségéből és halálából az Isten Országának világosságába és életébe vezetett. Ez a Szent Húsvét körmenete, mely a halálból az életbe, a földről a mennybe, ebből a világból az eljövendő örök életbe visz át bennünket.
A templom épületének zárt ajtói előtt történik Krisztus feltámadásának hírüladása. Az evangéliumi olvasmány az üres sírról szól. A pap szájából elhangzik a kezdő áldás: "Dicsőség a Szent, Egylényegű, Életetadó és Oszthatatlan Háromságnak, mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké." Ezután csendül fel először a Húsvéti tropárion a 67. zsoltár verseivel együtt, mely minden istentisztelet kezdetét jelzi majd Húsvét hetében:
Támadjon fel az Isten, és szóródjanak szét az Ő ellenségei, és meneküljenek az Ő színe elől, akik gyűlölik Őt!Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporva a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván. (Tropárion)Ez a nap, amelyet alkotott az Úr, vigadjunk és örvendezzünk benne!
A hívők ezután visszatérnek a templomba, ahol folytatódik - végig énekelve - a Húsvét Hajnali istentisztelet. A Krisztus feltámadásának szentelt kánon ódáit, melyeknek Damaszkuszi Szent János a szerzője, mindannyiszor az ünnepi tropárion kíséri, visszatérő refrénként. A templomban minden csillár kigyullad, minden virágba öltözik. A papi ruhák a feltámadás ragyogó fényeit idézik fel. A Húsvéti ikont a templom közepére helyezik, melyen Krisztus látható, amint összetöri a pokol kapuit és kiszabadítja Ádámot és Évát a halál rabságából. A Győztesnek a képe ez, aki "halálával eltiporja a halált". Szüntelenül szól az ének, egyfolytában tömjénezik az ikonokat és a népet, újra meg újra elhangzik a pap ünnepi köszöntése: Krisztus feltámadt! És a hívők válasza: Valóban feltámadt!
Feltámadás napja van, örvendezzünk népek! Húsvét van, az Úrnak Húsvétja! Mert a halálból az életbe, és a földről az égbe vezetett át Krisztus Isten minket, kik győzedelmi éneket énekelünk: Krisztus feltámadt halottaiból! (A Húsvéti kánon első ódája)
A kánon után a húsvéti sztichirákat halljuk, majd a Húsvét Hajnali istentisztelet befejezéseként a Húsvéti Imaórákat. Húsvétkor voltaképpen semmit sem olvasunk a templomi istentiszteletek során, hanem minden örömmel teli, ünnepi dallamok formájában hangzik el.
Az Imaórák végén, a Szent Liturgia előtt (illetve ahol csak reggel tartják a Liturgiát, a sztichirákat és a húsvéti köszöntést követően - a szerk. megjegyz.) a pap ünnepélyesen felolvassa Aranyszájú Szent János nevezetes Húsvéti hittanító beszédét. Ez a beszéd arra bátorít minden hívőt, hogy felejtse el a bűneit és teljesen adja át magát Krisztus feltámadása ünnepének. A hittanító beszéd, szó szerint véve, nem más, mint az Egyház minden egyes tagjának szóló meghívás, hogy részesedjen a Szent Eucharisztiában, Krisztusban, a Húsvéti Bárányban, akinek az asztalát most terítik meg a templom közepén. Vannak olyan egyházközségek, ahol szó szerint engedelmeskednek is e beszéd szavainak és mindenki részesül az eucharisztikus adományokban, a Húsvét éjjeli Pászka Vacsorájában.
A Húsvéti Szent Liturgia újra az ünnepi tropárion és a 67. zsoltár verseinek az éneklésével kezdődik. A liturgiai antifonjai is válogatott zsoltárverseket tartalmaznak, melyeken keresztül a hívők Isten szabadítását magasztalják és dicsőítik:
Ujjongjon az Úrhoz az egész föld; énekeljetek az Ő nevének, zengjetek dicsőséget az Ő dicséretében!Az egész föld hódoljon Néked és énekeljen Néked; énekeljen a Te fenséges nevednek!Hogy megismerjük a földön a Te utadat, minden nemzetekben a Te üdvösségedet!Valljanak meg Téged a népek, Isten, valljanak meg Téged minden nemzetek!
A tropárion újra és újra ismétlődik. A Háromszor Szent (Triszágion) ének helyett most a Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek kezdetű éneket halljuk, mely a Galatákhoz írt levélből származik. Az apostoli olvasmány az Apostolok Cselekedetei első nyolc verse. Az Evangéliumi olvasmány Szent János Evangéliumának első tizenhét verse. Az Isten Igéjéről szóló üzenet újra a kezdetekre irányítja a hívő figyelmét, hirdeti a világ Isten által történt teremtését és újjáteremtését Isten élő Igéje és Fia Jézus Krisztus közvetítésével. 
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige... Minden általa lett... Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal... Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre... (Jn 1,1-17)
Aranyszájú Szent János liturgiáját a Szent Áldozás koronázza meg a Húsvéti Báránnyal, az Ő ünnepi asztalánál, Isten Országában. Újra és újra felhangzik a feltámadási tropárion, miközben a hívők részesednek Abban, "aki halott volt és életre kelt." (Jel 2,8)
 A Húsvét ünnepét hivatalosan Pászkának nevezik az Ortodox Egyházban, ami áthaladást, átvonulást jelent. Ez az új és örök szövetség új Átvonulása, melyet az Ószövetség prófétái előre hirdettek. Ez az örök Átvonulás a halálból az életbe, a földből a mennybe. Ez az Úrnak az a napja, melyet Isten szent prófétái hirdettek, "az a nap, amelyet az Úr alkotott" az egész teremtés feletti ítéletre, végső és örökké tartó győzelmének napjaként. Isten Országának a Napja, az a nap, melynek "éjszakája nem lesz"... mivel "lámpása a Bárány". (Jel 21,22-25) 
Ezért a Húsvét ünneplése az Ortodox Egyházban nem csupán Krisztus Feltámadása eseményének történelmi felelevenítése, ahogyan az evangéliumok megörökítik. Nem is az "első Húsvét hajnalának" drámai megjelenítése. Nincs "napkelte-istentisztelet", mivel az Egyház együtt tartja meg a Húsvét Hajnali istentiszteletet és a Szent Liturgiát a hét első napjának első, még sötét óráiban azért, hogy a hívők megtapasztalhassák a "újra teremtését" és titokzatos módon beléphessenek az Új Jeruzsálembe, mely Krisztus dicsőséges fényével örökké világít, legyőzve a gonosz örökös éjszakáját, megsemmisítve e halandó és bűnös világ sötétségét:
Tündökölj, tündökölj, Új Jeruzsálem; mert az Úr dicsősége felvirradt fölötted! Vigadj most és örvendezz Sion, te pedig Istennek tiszta Szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában!
Ez az egyik legfontosabb húsvéti himnusz az Ortodox Egyházban. Ézsaiás próféciájából és a Jelenések Könyvének utolsó fejezetéből merít, mivel éppen az Új Teremtés, az Új Jeruzsálem, a Mennyei Város, az Isten Országa, az Úr napja, a Bárány és Menyasszony Menyegzője az, amit az Ortodox Egyház ünnepel és valóságként él át a Szent Lélekben Húsvét szent éjszakáján.
(Fordította: dr. Imrényi Tibor protoierej; megjelent: Egyházi Krónika, 1998. szeptember-október)(forrás: magyarorthodoxia.org/page/5/8/2.aspx)
Népszokások
Nagyhét
Nagyhétfőn, nagykedden és nagyszerdán az otthon kitakarítása a fő feladat, ez a rutintevékenység ilyenkor szimbolikus megtisztító jelleget ölt.
Nagycsütörtökön szigorúan tilos dolgozni (hogy ne legyen jégeső), ezen a napon kell azonban megfesteni a húsvéti tojásokat. 
Nagypénteken Nyugat-Bulgáriában különböző motívumokkal díszítik a megfestett tojásokat. 
Nagyszombaton az asszonyok kimennek a temetőbe, megöntözik és megtömjénezik a sírokat, és festett tojást és kenyeret osztanak szét a halottak lelkéért. Általában szombaton dagasztják és sütik meg a húsvéti kenyereket is. 
Húsvéti kenyerek 
A húsvéti kenyér (pitka) nagyon fontos eleme a húsvéti hagyományoknak. Általában kerek formájú, és a közepére egy piros tojást tesznek Az egyik pitkát édesre készítik el, ez a húsvéti kalács. 
Húsvéti tojás
Bulgáriában a húsvéti tojásokat nagycsütörtökön festik. Az első tojást a ház legidősebb asszonya pirosra festi, majd a még meleg tojással keresztet rajzol a gyerekek homlokára. Ezután a fiatalabb nők folytatják a tojások festését. 
A tojásfestékek megjelenése előtt különböző növényekből, gyógynövényekből és olajos magvakból (hagyma, csalán, oregano, almahéj dió stb.) készült főzetekkel festették a tojásokat. 
Az éjféli mise után – majd néhány napon keresztül – feltörik a tojásokat. Az egyiket a templom falához ütögetik, és ez lesz az első tojás, amit a böjt után megesznek. Ez a rituális tojásfeltörés megelőzi a húsvéti vacsorát. Mindenki kiválaszt egyet, s egymáséihoz ütögetve próbálják feltörni a tojásokat. Úgy tartják: akinél az utolsó ép tojás van, annak szerencsés éve lesz.
A húsvét dátumának kiszámítása
A húsvétszámítás vagy latinul computus (jelentése: „számítás”) a keresztény húsvét naptári időpontjának meghatározására szolgáló eljárás. A latin elnevezés egyszerűségének oka az, hogy a középkorban a matematika egyik legfontosabb alkalmazásaként tartották számon a problémát.
Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Sajnos ennek meghatározására nem jelöltek ki módszert, így például az alexandriai és a római pátriárka alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Később a VI. században Dionysius Exiguus alkotott egy olyan eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának. Amennyiben csillagászati értelemben vesszük a „tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap” formulát, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg a húsvétot. A nyugati kereszténység által a húsvét meghatározására ma használt metódust, a Gergely-féle naptárreformot szabályozó kánonban (1582) rögzítették. Ebben pontosították, hogy mit kell az egyházi naptár értelmében „tavaszi napéjegyenlőségnek” illetve azt követő „teliholdnak” tekinteni. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az Ortodox Egyház dátumszámítási módszere maradt a gregorián naptárreform előtti julián eljárás. 
Az ortodox húsvét időpontjának kiszámítása során fontos szempont (szabály), hogy az a zsidó húsvét utáni időpontra essen. Ennek megfelelően az ortodox húsvét 2008-ban április 27-ére esik, 2007-ben pedig egybeesett a katolikus húsvét napjával. A fenti szabály következtében az ortodox húsvét a Juliánus naptár szerint 03.22.-04.25., a Gergely naptár szerint pedig 04.04.-05.08. közötti vasárnap lehet. 
Húsvétvasárnap dátumai/ nyugaton és keleten /2008: március 23./április 27.2009: április 12./április 19.2010: április 4.2011: április 24.2012: április 8./április 15.2013: március 31./május 5.2014: április 20.2015: április 5./április 12.2016: március 27./május 1.2017: április 16.2018: április 1./április 8.2019: április 21./április 28.2020: április 12./április 19.2021: április 4.
 
Szent György-nap (május 6.)
A keleti egyházban Szent György Demeterrel, Prokópiosszal és Theodórosszal együtt a nagy katonaszentek közé tartozik. Őket gyakran a „nagyvértanúk” névvel illetik, és teljes katonai díszben ábrázolják. György volt közülük a zászlótartó, és ebben a minőségben kiemelkedő helye van köztük.
Szent György nagyvértanú a Kis-ázsiai Kappodokiában született. Iskoláztatása az adott korban kiválónak minősült, és alig 20 évesen más már magas katonai ranggal rendelkezett. Gazdag keresztény szülők gyermekeként a Krisztus-hit elkötelezett hívévé válik. 288-ban Jézus Krisztus követése miatt megkínozták, majd lefejezték. A legenda szerint megölt egy sárkányt, ezért szép páncélozott lovon ülő és dárdájával sárkányt ölő ifjúnak szokás ábrázolni. 
Szent György-nap az egyik legnagyobb tavaszi ünnep, amely egybeesik a természet kivirágzásával. A nép az évet két ciklusra bontja: Szent György-naptól Demeter-napig tart a nyári ciklus, és Demeter-naptól Szent György-napig a téli ciklus. Szent György-naptól kezdődik az új állattartási év, a fejés, a bárányvágás, a munkaszerződések megújítása.
Szent Györgyöt a bolgárok a juhpásztorok és nyájak védőszentjének tartják. Ezen a napon a házakat és a gazdaságokat zöld koszorúkkal díszítik fel, kígyózik a horó körtánc, lengenek a hinták. A szabadban fogyasztják a hagyományos Szent György napi ünnepi ételt a kurbánt (az első újszülött bárányból főzött húsos, sűrű leves), a pogácsát és más hagyományos ételeket.
Szent György-naphoz rengeteg szokás és szertartás kapcsolódik, amelyek mindegyikének az a célja, hogy az emberek egészségesek legyenek, az állatok szaporodjanak és sok tejet adjanak.
A szertartások központi momentuma annak a juhnak a megfejése, amely elsőként ellett abban az évben. Az állatot szederből, galagonyából, gólyaorrból, csalánból font és piros fonallal összekötött koszorúval ékesítik, és ugyanilyen koszorút tesznek az akol bejáratára is. Az első fejést egy fiatal nő végzi, az edényt, amibe a tejet fejik, piros fonallal átkötött virágcsokorral díszítik. Először a fiatal nő iszik a tejből, hogy nőstény bárányok szülessenek. 
Szent György-napon készítenek először friss szirenét, amelyet nem sóznak meg, hogy ne apadjon el a juhok teje.
A fűféléknek, virágoknak és a különböző növények ágainak szintén fontos szerepük van a Szent György-napi népszokásokban, ezért az ünnep reggelén a házakat, a kerteket és a gazdasági épületeket bükkfaágakkal, virágzó almafa- és más gyümölcsfaágakkal ékesítik. 
Szent György-nap tiszteletére mindenütt bárányt vágnak. A falu közös asztalhoz ül a templom udvarán vagy a falu szélén. A sült bárányon kívül külön erre a napra sütött kenyér is kerül az asztalra. A megszentelt asztalról minden asszony szétosztja, amit hozott. Az asztal körül egész nap járják a Szent György-napi horót, amelyet a legjobb juhász vagy egy állapotos asszony vezet. Mindenki megméredzkedik egy mérlegen vagy hintázik, hogy egészséges legyen. 
Szent György-napi étel (kurban)
Ehhez a szokáshoz általában az elsőként született hím bárányt választják ki, amely a levágása előtt különböző szertartásokon esik keresztül. Azt tartják, hogy az áldozati bárány vére megvéd a rossztól. A falra cseppent vérből pedig a termést vagy az emberek egészségét lehet megjósolni. A Szent György-napi bárányt egyben sütik meg, egyes helyeken belsőségekkel és rizzsel megtöltve, és egy zöld ággal díszítve elviszik megszentelni a templomba.
 
Szent Cirill és Metód (május 24.)
A testvérpár a mai Görögországban található Thesszaloniki, az akkori Szaloniki városában született. Annak idején a környéken jelentős számú szláv lakosság élt, sőt, a szlávok délre vándorlása itt sem állt meg, a Balkánról Kisázsiába is áttelepültek. A szláv területek tehát délebbre nyúltak, mint ma. Bár a testvérpár minden valószínűség szerint nem volt szláv származású, beszélték a helyi szláv nyelvet.
Ebben az időben már megindult a szláv nyelvek szétválása: az egyes nyelvjárások között kialakultak bizonyos különbségek, melyek alapján meg tudjuk határozni, melyik mai szláv nyelv elődjének tekinthető az adott nyelvjárás. Ugyanakkor az egyes nyelvváltozatok beszélői még meglehetősen jól értették egymást, így nem kellett külön szláv irodalmi nyelveket kialakítani. Egyértelműen megállapítható, hogy a misszionáriusok tehát morva földön nem a helyi nyelvjárást használták: az általuk használt nyelv a mai bolgár elődje, éppen ezért az ószláv terminus mellett használják rá az óbolgár elnevezést is. Emellett nevezik óegyházi szlávnak is (bár talán az egyházi ószláv pontosabb megnevezés lenne). Az ortodox románok szintén használták liturgikus nyelvként az egyházi szlávot, így van román szerkesztésű egyházi szláv is. A keleti egyházban ez a nyelv maradt a liturgia nyelve, de mindenhol beszivárogtak a szövegekbe a helyi beszélt nyelvek jellegzetességei, így beszélhetünk orosz, szerb, ukrán, bolgár stb. szerkesztésű egyházi szláv nyelvről is. Ezeken a területeken az ószlávot használták irodalmi, hivatalos nyelvként is, egészen a 19. századig. Nyugaton viszont a liturgia nyelve és a hivatalos nyelv a latin volt, a népnek szóló magyarázatokat, tanításokat stb. népnyelven fogalmazták meg.
Cirill és Metód szobra Révkomáromban
Cirill és Metód szobra Révkomáromban
(Forrás: Wikimedia Commons / Szeder László / GNU-FDL 1.2)
Cirill és Metód útja politikai szempontból nem volt sikeres: Cirill számos diplomáciai manőverrel próbálkozott a frankoktól független morva egyház megteremtésére: 867-ben Rómába utazott (itt állt be szerzetesnek és vette fel a Cirill nevet), és itt is halt meg 869-ben. Szerepét Metód vette át, aki a pannóniai szlávok körében igyekezett egyházat alapítani: ki is nevezték a terület érsekévé, de ez sem akadályozhatta meg, hogy bajor püspökök fogságában két és fél évet töltsön. A pápa utasítására sem szabadították ki: Metód legendája szerint isteni büntetésként fogsága alatt négy püspök is meghalt azért, mert ellenszegültek a pápának. Szabadulása után Róma és Morvaország, illetve Konstantinápoly és Morvaország között ingázott. 884-ben elkészült szinte a teljes bibliafordítás. 885-ben hunyt el. Ekkorra azonban a német püspökségek lényegében átvették a hatalmat Pannónia és Morvaország területén, tanítványai a Balkánra vonultak vissza.
Bár Cirill és Metód tevékenysége nem érte el célját, és az általuk alkotott írás sem terjedt el, a szláv kultúrára, különösen az írásbeliségre gyakorolt hatásuk így sem elenyésző. Ennek köszönhető, hogy emléknapjuk állami ünnep Csehországban és Szlovákiában (még a szocialista Csehszlovákia idején is megemlékeztek róla); Bulgáriában, ahol a bolgár megtérés, kultúra és a szláv írásbeliség napjaként ünneplik; Oroszországban és Ukrajnában a szláv írásbeliség és kultúra napja – igaz, az időpont más és más: Csehországban és Szlovákiában július 5., Bulgáriában , Oroszországban és Ukrajnában május 11. (a régi naptár szerint május 24.).
 
Demeter-nap
Szaloniki Szent Demeter vértanú, az ortodox egyház egyik legtiszteltebb szentje.
A keresztényüldöző Maximianus keletrómai társcsászár parancsára halt vértanúhalált Thesszaloniké városában, amelynek védőszentje lett. Kivégzésének oka az volt, hogy föld alatti börtönében megtérített egy gladiátort, aki az arénában így megerősödve legyőzte a császár kedvenc bajnokát. A hívek védelmezőjének tekintik, és karddal, pajzzsal ábrázolják. 
Szent Demeter napja a téli időszak kezdetét jelenti. Szent Demeter hozza a telet, Szent György, pedig a nyarat – mondja a bolgár közmondás. 
A tél, a hideg és a hó védőszentje vörös lovon ül, megrázza hosszú, fehér szakállát és abból rázza ki az első havat. 
A Demeter-nap a bolgár kertészek egyik legfontosabb ünnepe. Ezen a napon ünnepelték a kertekben végzett munka befejezését és a haszon szétosztását, ezért az “osztozkodás napjának” is nevezik. Miután mindenki megkapta a jussát, a nap ünnepi lakomával ért véget. A Demeter-nap eltelte után a vendégmunkások készülődni kezdtek, hogy hazatérjenek Bulgáriába.
 
December 6. Nikulden (Miklós-nap)
A vizek védőszentjének ünnepe, aki az embereket védi és oltalmazza. Szent Miklós uralkodik a tengerek, a folyók, a tavak és az egész víz alatti világ – a halak és a tündérek felett. A néphit szerint Szent Miklós fehér szakállú öregember, aki segít a bajba jutott tengerészeken. Egy legenda szerint Szent Miklós úgy mentett meg egy vitorláshajót az elsüllyedéstől, hogy a lyukat egy élő ponttyal tömte be. Ezért a Miklós-napi ünnepi asztalon mindig van ponty a böjti ételek – a töltött káposzta, a paprika és más húsmentes főtt étel mellett. Az asztalt egész nap nem szedik le, és a háziasszony eltesz a ponty fejéből egy csontot rontás és betegségek elleni amulettként.
 
Karácsony
A karácsonyt a bolgárok a magyarokhoz hasonlóan december 24-25-26-án ünneplik. Az ünnep náluk is a szentestével kezdődik, amelynek neve bolgárul Badni vecser vagy Malka Koleda (kiskarácsony). Ez a nap főként az ünnepi vacsorára való felkészülés jegyében telik. A gazdasszony már korán reggel elkezdi dagasztani az ünnepi kenyeret. A legöregebb férfi a családban begyújtja az ünnepi tüzet a tűzhelyben, és ráteszi az erre az alkalomra tömjénnel és mirhával megáldott fatuskót, a badniket. A tűznek egész éjjel nem szabad kialudnia, ezért valaki a családból folyamatosan őrködik felette. 
A karácsony esti ünnepi asztalt földre tett szalmán terítik. Az asztal gazdagon terített, rajta 7, 9 vagy 12-féle böjti étel sorakozik – minden, ami a gazdaságban megterem. Karácsony estére hagyományosan készül főtt búza, bab, töltött káposzta és szőlőlevél, amelyek tölteléke azonban fűszerezett rizs vagy búza, esetleg szárított gyümölcsökkel keverve. Ezen kívül az asztalra kerül még minden más, ami régen a gazdaságban megtermett – fokhagyma, méz, dió, gyümölcs, bor, pálinka stb. Miután az ünnepi asztalt tömjénnel megszentelték, eljön az ünnepi kenyér törésének az ideje, amely mindig kerek és a tetején kidomborodó szimbolikus díszítések láthatók. A kenyérbe általában egy fémpénzt sütnek, ami szerencsét és gazdagságot hoz annak, akinek a darabjába került. Az első darabot az elhunytaknak szentelik, és az ikon mellé teszik, a további darabokat a családtagok és a háziállatok kapják. A vacsora alatt nem szabad felállni az asztaltól. A végén a család együtt áll fel az asztaltól, hogy jó termést hozzon a gabona. Az asztalt nem szedik le, mert a hiedelem szerint a halottak eljönnek vacsorázni és gondoskodni fognak az élők szerencséjéről. Éjfélkor indulnak a karácsonyköszöntők, a koledarok. 
A karácsonyköszöntők már Ignát-napkor megválasztják a vezetőjüket és csoportokba szerveződnek. Egy-egy csoport 10-15 fiatal legényből, vőlegényből és nemrég házasodott férfiból áll. A csoportban vannak kislányok is, akik általában a előremennek, és szólnak a háziaknak a csoport érkezéséről. 
A koledarok ünnepi népviseletben járják a házakat, kucsmájukon speciális díszítés látható. Éjféltől reggelig járják a házakat, útközben, a házak előtt és bent karácsonyi köszöntő énekeket énekelnek, amelyekkel főképp családi boldogságot és a gazdaságban termékeny évet kívánnak. A háziak az erre az alkalomra sütött cipóval, pénzzel, hússal, szalonnával, babbal, liszttel, borral stb. ajándékozzák meg őket. 
A karácsonyköszöntés közös evés-ivással ér véget, amelyre a házas férfiakat is meghívják. A megmaradt élelmiszereket utána eladják, és a pénzt a szegényeknek, a templomnak, az iskolának vagy a művelődési háznak adják.
 
 
 
 
 
 
 
 

Minden jog fenntartva 2014 © bolgarszoszolo.hu

Magyar-Bolgár barátság