A szószóló
Magyarország Alaptörvénye kinyilvánítja, hogy „a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők". E hitvallásnak megfelelve, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény egy új jogintézményt vezetett be a nemzetiségek országgyűlési képviseletének biztosítása érdekében. A parlamenti munka ezen új résztvevője a nemzetiségi szószóló (a továbbiakban: szószóló), aki abban az esetben képviseli nemzetiségét az Országgyűlésben, ha annak listája nem nyer mandátumot az országgyűlési képviselők választásán.
A nemzetiségi szószóló elsődleges feladata az adott nemzetiség képviselete a parlamentben. A szószóló jogai és kötelezettségei is főként a nemzetiségek érdekeit és jogait érintő indítványok és ügyek köré csoportosulnak. Az Országgyűlésben – jogállásából eredően – nem rendelkezik szavazati joggal, de annak ülésén felszólalhat, ha a Házbizottság megítélése szerint az adott napirendi pont a nemzetiségek érdekeit, jogait érinti. E mellett a szószóló rendkívüli ügyben napirend után is felszólalhat. Kérdést intézhet továbbá a Kormányhoz és a Kormány tagjához, valamint az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez és a legfőbb ügyészhez a feladatkörükbe tartozó, a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő ügyben. A szószóló nemzetiségeket érintő határozati javaslatot is benyújthat az Országgyűlésnek.
A szószólók a nemzetiségeket képviselő országgyűlési bizottság tagjai, a bizottság munkájában szavazati joggal vesznek részt. Az állandó bizottságok, illetve a törvényalkotási bizottság ülésein – az érintett bizottság elnökének döntése alapján vagy nemzetiségeket érintő napirendi pont esetén – tanácskozási joggal vesznek részt.
A szószólók jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz és az adott nemzetiség érdekében végzik. A szószólókat mentelmi jog illeti meg.